2011. augusztus 7., vasárnap

Lekvárt főztem...

...ami nagy elhatározás részemről, mert még sosem készítettem, legalábbis ezzel a módszerrel.
Van nekem egy nagyszerű kenyérsütő gépem. Már vagy a harmadikat nyúzom, a pizza- és a fánktésztát is "vele" készítem.
Mostanában nagy kedvet érzek a házi befőzéshez, lekvárkészítéshez visszatérni, de ahhoz nem, hogy
órákig ácsorogjak a tűzhely mellett, míg elkészül a télire való. Eszembe jutott a fent említett kenyérsütő eddig sosem használt funkciója, úgy éreztem, itt az idő egy újabb dolog kipróbálására... vállalkoztam tehát ...
Azt gondoltam, hogy az első, amivel "felavatom" a gépet, őszibarack lekvár lesz. Mivel annyira mégsem voltam biztos a dolgomban, és mert nem akartam egyből a kedvemet szegni a nagy mennyiséggel,  csak kis adaggal kísérleteztem.

Vasárnap reggel (egy hete) elkerekeztem a szitáló esőben a piacra, vettem 3 kg őszibarackot. Sajnos nem voltam elég körültekintő, inkább az árat néztem, mint a minőséget (és ez tudjuk, elengedhetetlen bármilyen tartósításhoz), ezért csupán valamivel több, mint 1 kg letisztított barackhúst kaptam végeredménynek, kb 2 kg gyümölcsből (a többit megettük :) ).


Miután a barackokat alaposan megmostam, héjuktól, magjuktól megszabadítottam, krumplinyomóval kissé összetörtem a gyümölcsöket. Elég sok levet engedett, ezért öntöttem le belőle, betettem a hűtőbe (nem sok ideje volt lehülni :) ).


A következő lépés azt volt, hogy az összetört gyümölcsöt és zselésítőszert (quittin 2:1, cukortakarékos)  beletöltöttem a gép tartályába, beállítottam a megfelelő programot és vártam érdelődve, hogy mi történtik. A gép használati utasítása szerint 80 percig tart a művelet, ebből az utolsó 20 csupán pihentetés, ezért az indulástól eltelt 45. perc környékén beleszórtam még 40 dkg kristálycukrot is, hogy legyen ideje elolvadni, összedolgozódni.

Amíg a gép dolgozott, a mikróban csírátlanítottam a korábban bébi ételt tartalmazó üvegeket.
A 80 perc letelte után az üvegeket ismét felmelegítettem, hogy ne repedjenek meg a beletöltött forró lekvártól. Mivel megőriztem az eredeti zárófedeleket is, nem okozott problémát a teletölött üvegek fejre állítása. Erre szintén a tartósítás miatt van szükség, mert amikor visszafordítod, a keletkező vákum légmentesen zárja az üvegeket, biztosítva a hosszú élettartamot.
Egy hűtőtáskát kibéleltem törölközőkkel, beleraktam a még mindig forró üvegeket, jól bebugyoláltam őket, lezártam a táskát.... itt időztek 2 napig.
Mindösszesen 4 és fél üveget töltöttem meg a lekvárral, a fél üveg lett a kóstoló :). Megállapítottam, hogy nagyon sűrű lett, valószínűleg nem kellett volna a zselésítőszer (vagy nem az egész tasaknyi) ekkora mennyiséghez, de ha nem próbálom ki, akkor sosem tudom meg. Már csak feliratozni kell és mehetnek is a kamrapolcra:


Nincsenek megjegyzések: