A hatalmas méretű, pihe-puha, piros termovelúr pulóver már régóta
lógott a turkáló vállfáján, szeretett volna már új gazdára találni.Sokáig várt
és várt, már feladta volna, amikor egy szép napsütéses, őszi pénteken
meglátogatta a boltot egy "vállalkozó nő", aki egyből
beleszerelmesedett a pulóverbe. Mindketten tudták, hogy ez a NAGY TALÁLKOZÁS. A
pulóver még nem tudta, hogy hatalmas átalakuláson megy majd át, de érezte, hogy
jó helyre kerül, nagy hasznát veszik majd.
A "vállalkozó nő" még korábban feladatul kapta, hogy egy pici lánynak készítsen Karácsonyra egy piros, télapót idéző ruhácskát. Fogta hát a pulóvert, hazavitte és belekezdett a nagy átalakításba. Levágta a pulóver ujjait, úgy gondolta, hogy remek nadrágocska lesz belőlük télire a pici lánynak, a bokájánál még be sem gumizni, mert a bőséget összefogja majd a pulóver mandzsettája. A szabáshoz nem kellett egyéb, mint egy használatban lévő, megfelelő méretű nadrág, aminek csupán a felső részét kellett mintának használni, mert a nadrág szárát adta a már egyébként is összevarrt pulóver-ujj.
Újabb vágás következett a pulóver aljától mért megfelelő magassában, ebből a részből készült a test vonalát követő ruhácska. Varrásra a két oldalon, valamint a felső részen volt csupán szükség, mert a felhajtást "megspóroltuk" azzal, hogy a pulóver kész, felhajtott alját használtuk
A ruhácska elejére maradék, fehér színű anyagból nagy "gombok" kerültek (ettől lett egy kicsit télapós), valamint, a leeső részekből pánt készült, amit patenttal lehet rögzíteni és ami egy kicsit hosszabb, hogy a patentott (amikor szükséges lesz) lentebb lehessen varrni.
Maradt a pulóver cippzáras nyakrésze, amiből talán nyakmelegítő készül majd, ami sál helyett kényelmes viselet.
Ui.: elnézést a nem megfelelő minőségű képek miatt, a kevés idő, a kapkodás az oka :(
