Kötött-nemezelt táska

Ahogy azt egy korábbi bejegyzésben írtam, szerelmese lettem első látásra ennek a kicsit furcsának tűnő technikának: először meg kell kötni a "művet", aztán meg nemezelni. A hozzávaló egy olyan fonal, amit kifejezetten tiltanak mosógépbe rakni :)

A lényeg: az információ, a hozzávaló és a "segédeszköz" begyűjtése után végre-végre elkészült a "nagy" mű!

Amire szükségem volt

• gyapjú fonal (barna és drapp melírozott - a Meseboltból)
• készen kapható táska fül (szintén onnan)
• kötőkeret (a Fonalshopból - a zöldet használtam)

A kötőkeret használati utasítása szerint (mert ez is új szerzemény ám, tanulnom kellett a technikát!) megkötöttem a három gombolyagból (15 dkg) a kb. 34 x 50 cm-es téglalapot, amit félbehajtva összeöltögettem a leendő táskámnak (vagy neszeszernek, mert nem tudtam még, mennyire megy össze mosáskor).

Ezt a nagyon puha csodát aztán beraktam a mini mosógépembe, melegvízben forgattam összesen 45 percig. Később átgondolva, elég lett volna kevesebb idő is, mert 30 perc után már nemezelődött a fonal, bizonyára nagyobb maradt volna a végeredmény ... majd legközelebb :). 

A mosás után egy nagyon vastag, bolyhos, kb. 23 x 15,5 cm-es zsákocskát kaptam. Meghúzogattam, formára igazítottam, kiszárítottam, végül rávarrtam a füleket.

Továbbra is szerelem, de más (olcsóbb - de jó) fonalból - már megtaláltam :)  fogok dolgozni legközelebb. A Nagyobbik lecsapott rá, így ez most az övé lesz :D